Borka két éves - szülinapi különszám

Bármennyire is közhely, mégis, csak úgy repül az idő, hiszen Borka lányunk máris két éves! Az elmúlt egy év sem telt el nyom nélkül. Bori ezalatt nőtt két ruhaméretet, felszedett két és fél kilót és növesztett vagy öt centinyi hajat és hét új fogat. A legnagyobb változások azonban belül történtek. Borka az elmúlt egy évben megtanult stabilan járni, futni, toporzékolni, Duplózni és babázni valamint kialakult benne a késztetés, hogy mindenre felmásszon, és tényleg fel is mászik. Már tud szívószállal inni, koccintani, minden köhögés után megveregeti a saját hátát (hogy hogyan fogom átszoktatni arra, hogy inkább a szája elé tegye a kezét, azt nem tudom), határozott ízlése lett és minden alkalommal komoly marketing tevékenységet kell folytatnom, hogy azt vegye fel, amit én szeretnék, de ha nem sikerül simán le tud vetkőzni, valamint szerencsés esetben felveszi egyedül a nadrágját. Rögeszmésen közölni szeretné a gondolatait és már úgy karattyol, hogy addig ismételgeti a mondókáját míg meg nem értem és le nem fordítom borkáról, magyarra. Megtanulta, hogy azzal bármikor megnevettet, ha a legváratlanabb helyzetben egy huncut ábrázat kíséretében azt mondja, hogy kukucs, és már tud feleselni, vitatkozni és némi cumi reményében azt füllenteni, hogy ő nagyon álmos. Eleinte három napig röhögött a saját vezetéknevén, de mostanra rendesen be tud mutatkozni és még azt is elmondja hogy két éves. Kedvenc szava a csipa és a fika és meg azt szeretem a legjobban, amikor próbálja kimondani, hogy küklopsz. Már egy csöppet sem babás, határozottan kislány benyomást kelt és hát van-e annál egyértelműbb jele annak, hogy a dackorszakba lépett, hogy már csak ha szólítom, hogy Bori, akkor is azonnal rávágja, hogy NEM!  

A jeles napot természetesen kellőképpen megünnepeltük, igazi babazsúr volt az összes női rokonával, tortával és rengeteg ajándékkal. Végre lett saját duplós kukásautója és az apjával még gyerekkonyhát is csináltunk neki (nem tudom eldönteni minek örült jobban), kapott hozzá sütős és főzős edénykészletet is, amiből a sodrófát következetesen azóta is borsdarálóként használja. A tortán saját maga fújta el a gyertyákat, majd elszaladt a villájáért és nekikezdett... ezek után érthető, hogy vérig volt sértve, amikor elkezdtük felszeletelni az ő tortáját. De ezt a kis intermezzót leszámítva egy szülinaposhoz méltó módon ragyogott egész nap.

Hajrá Borka, csak így tovább! Isten éltessen sokáig!