Ha mondanom kellene egy
napot, amikor Borka beszélni kezdett, akkor az 2012. augusztus 2. lenne. És a
fordulópontnak azt veszem, hogy kimondta, hogy törülköző. Így egyben és mindennemű rövidítés nélkül. Szerintem, ha
valaki ki tudja mondani, hogy törülköző, az tud beszélni. Gyakorlatilag
továbbra is folyamatosan karattyol, csak most már egyre többet értek belőle,
már mondatokat is fel lehet ismerni, néha ragoz és szinte már mindent végig
kimond, és így még a korábbinál is pimaszabb. Ha rosszalkodik, akkor vagy
kijelenti, hogy vicces és tényleg jót
röhög rajta, vagy századszorra is ígéretet tesz, hogy nem többet, amit szerintem ő maga sem hisz el, de mégis
méltányolom. Ha pedig indulnánk haza a játszótérről, vagy kéne menni lefeküdni
és szólok neki, akkor pedig felemeli a mutatóujját és kérlelően azt mondja,
hogy picit. Vaj szívemről árulkodik,
hogy ez sokkal hatékonyabb, mint amikor azt mondta, hogy nem. Na és tudjátok mi a válasz arra, hogy „Borka szólj, ha
segítsek!”? Szóóól!
Emesének
továbbra is felderül az arca, ha fölé hajolok és határozottan megriad, amikor
meghallja, hogy „Szia Baba, itt a Boji!”. A legújabb kunsztja pedig, hogy
határozottan készség szinten forog most már hasról hátra. Ráadásul már nem csak
úgy véletlen, szerencsés karpozíció esetén, hanem a klasszikus popsit az égbe
emelő és oldalra billentő technikával. Aztán ha sikerrel jár, akkor hosszasan
vigyorog örömében.
2012. augusztus 5., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése