2012. március 15., csütörtök
83. hét
Borka újabban Bobonak hívja magát.
Megmondja, hogy az Bobo lapátja és a fényképét látva is vigyorogva
közli, hogy Bobo. A másik kedvenc új szava pedig az, hogy bibi, ráadásul
teljes átéléssel mondja, és mindig iszonyú kétségbeesett arcot vág
hozzá. Bibinek számít amúgy minden ami egy kicsit is eltér a
szokásostól. Bibi a folt a partedlin, a karcolás a pohárkája szélén, a
szösz a szőnyegen, de ha olyan arccal mutogat rám vacsora közben, mintha
minimum a világ vége jönne és közben bibi-t kiabál, akkor tükör nélkül
is tudom, hogy maszatos vagyok. A bé betűs szavak abszolút favoritnak
számítanak, már méterekkel előbb mutogat hogy bá-bá ha valaki szembejön,
és én meg csak drukkolok, hogy ha az illető nem bácsi, hanem néni,
akkor legalább ne ránk figyeljen. Minden másfél méter alatti gyerek
szerinte baba, amin néhány öntudatos hároméves vérig sértődik és
perceken keresztül bizonygatja, hogy ő bizony már nagyfiú. Az pedig már
csak ráadás, hogy nem mehet úgy el mellettünk busz, hogy Borka ne essen
ki a babakocsiból azt kiabálva, hogy bjusz! Persze mást is tanult a
héten. Azt olvastuk ugyanis, hogy egy ekkora gyereknek már le kell
tudnia csavarni egy kupakot. Nosza rajta, nehogy lemaradjon (egyelőre
még) egy szem lányunk, meg is mutattuk neki hogyan kell. Jól sikerült a
dolog, másnap ennek örömére a táskámba borított fél üveg Levolac
szirupot, ráadásul egy olyan flakonnal, amelyiket én mindig csak nagy
kínkeservesen tudok kinyitni. Aztán épp hogy sikerült megakadályozni,
hogy egyenletesen szétoszlasson két deci olíva olajat a konyhakövön. Nem
én tanácsoltam nem is olyan rég, hogy gondoljátok meg, mit is tanítotok
egy ekkora gyereknek???
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése