2011. január 27., csütörtök

24. hét

Fogat növesztett a lányom! Egyet. Alulra. Még csak egy kis fehér csíknak látszik, de már tud vele harapni - úgy vettem észre. Nem, írni-olvasni még nem tud. Még!
Röviden és távirati stílusban ez történt ezen a héten, de ha további részletekre is kíváncsiak vagytok, íme:
Kapott a kis Cuncink etetőszéket, úgyhogy most már abban trónolva hódolhat kedvenc
elfoglaltságának: bámulja, ahogy a felnőttek szájában, furcsa arcmozgás kísértetében végérvényesen eltűnnek a dolgok. És hogy tovább fokozzuk az élvezeteket, eközben még egy kanalat is kap, hogy azt is szokja, amit természetesen azonnal a szájába gyömöszöl és a gyönyörűségtől hörögve rágcsálja. Végre valami, amit legálisan is harapdálhat!
Hétvégén az apja távollétében kettesben bitorolhattuk Borival a nagy ágyat, én meg gondoltam, elkapatom egy kicsit és együtt aludtunk. Tudni kell, hogy Borka ugyan oldalra fordulva, összegubózva szeret elaludni, de ha már egyszer mélyen alszik, akkor
hanyatt vágja magát, szétteszi a két karját és elterül, mint az Alföld. Fesztávolsága 60cm, így az éjszaka közepén úgy találtam magam, hogy a Kisasszony fekszik középen az 160cm széles ágyon, én meg a szoptatáshoz készülve felváltva kucorgok a két oldalt hagyott 50-50cm-n és rettegek, nehogy ráfeküdjek. Alig vártam már, hogy hazajöjjön az apja és kiebrudaljam a kiságyába. Az összebújós, szuszogást hallgató együtt-alvásokat meg továbbra is fenntartjuk a délelőtti szunyókálásra.

Ráadásként egy videó arról, hogy már csak azért is jó gyereknek lenni, mert akkor az ember akár egy párnától is sikítva tud kacagni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése