skip to main |
skip to sidebar
21.hét
Nem volt könnyű hetünk. Egyedül nem tudtam biztosítani azt a 
kényeztetést, amit az ünnepek alatt nyújtott a hódolók raja a kisasszonynak. Kénytelen volt újra beérni csak velem és a legyekkel, illetve a legjobb haverjával, a játszószőnyeges kígyóval. Még a karácsonyfával sem tudtam kiengesztelni. Aztán a hét vége felé sikerült visszazökkenni a régi kerékvágásba. Illetve még tovább, ugyanis Borka lányunk az elmúlt napokban egyre gyakrabban és ügyesebben fordul hasra. Ez úgy zajlik, hogy kinéz magának valamit, amit nem ér el, de nagyon tetszik neki, ekkor magasra emeli a lábát, kidönti oldalra, utánagördül és lendületből próbál hasra átbillenni. Eleinte persze megakadt a holtponton és ilyenkor nagy nyögések közepette erőlködött, minél többedik próbálkozásnál tartott, annál dühösebben, de most már nagyon rutinos. 
Miután átfordul, nagy elégedetten begyömöszöli a szájába a kiszemelt játékot, még pár percig nézelődik, aztán rájön, hogy nagyon strapás dolog hason feküdni és tartani a fejét, és ezt ő tulajdonképpen nem is szereti. Fülsiketítő módon hangot is ad felháborodásának, ekkor visszafordítjuk, mire ő nagy durcásan méltatlankodik, hogy akkor most kezdheti az egészet elölről. De szerintem nem ez lesz az a gyermekkori trauma, amit majd elemezget felnőttként a pszichológusával, hanem az öltöztetés. Sanyarú sorsa van ugyanis egy szem lányunknak: minden fürdés után fel kell öltöznie. Érdekes módon azt utálja legjobban, amikor a karjait próbáljuk mindenféle végeláthatatlanul hosszú csövekbe kényszeríteni. Néha olyan keservesen sír emiatt, hogy az is felmerül 
bennem, hogy ki kellene hagyni a fürdetést is, pedig azt nagyon szereti. Nagy hancúrozást csap a kádban és már nem elégszik meg azzal, hogy úszik az egész fürdőszoba, hanem eltökélt szándéka, hogy mi is lehetőleg a fejünk búbjáig vizesek legyünk. Csupán jó szándékból, nehogy kimaradjunk a jóból. Szóval már csak emiatt is alig várjuk a rövid-ujjas tavaszt! Továbbá megfejtést várok arra a rejtélyre is, hogy az alig több, mint 6 és fél kilós gyermekünk hogyan tud több szennyes ruhát termelni, mint mi ketten az apjával?
kényeztetést, amit az ünnepek alatt nyújtott a hódolók raja a kisasszonynak. Kénytelen volt újra beérni csak velem és a legyekkel, illetve a legjobb haverjával, a játszószőnyeges kígyóval. Még a karácsonyfával sem tudtam kiengesztelni. Aztán a hét vége felé sikerült visszazökkenni a régi kerékvágásba. Illetve még tovább, ugyanis Borka lányunk az elmúlt napokban egyre gyakrabban és ügyesebben fordul hasra. Ez úgy zajlik, hogy kinéz magának valamit, amit nem ér el, de nagyon tetszik neki, ekkor magasra emeli a lábát, kidönti oldalra, utánagördül és lendületből próbál hasra átbillenni. Eleinte persze megakadt a holtponton és ilyenkor nagy nyögések közepette erőlködött, minél többedik próbálkozásnál tartott, annál dühösebben, de most már nagyon rutinos. 
Miután átfordul, nagy elégedetten begyömöszöli a szájába a kiszemelt játékot, még pár percig nézelődik, aztán rájön, hogy nagyon strapás dolog hason feküdni és tartani a fejét, és ezt ő tulajdonképpen nem is szereti. Fülsiketítő módon hangot is ad felháborodásának, ekkor visszafordítjuk, mire ő nagy durcásan méltatlankodik, hogy akkor most kezdheti az egészet elölről. De szerintem nem ez lesz az a gyermekkori trauma, amit majd elemezget felnőttként a pszichológusával, hanem az öltöztetés. Sanyarú sorsa van ugyanis egy szem lányunknak: minden fürdés után fel kell öltöznie. Érdekes módon azt utálja legjobban, amikor a karjait próbáljuk mindenféle végeláthatatlanul hosszú csövekbe kényszeríteni. Néha olyan keservesen sír emiatt, hogy az is felmerül 
bennem, hogy ki kellene hagyni a fürdetést is, pedig azt nagyon szereti. Nagy hancúrozást csap a kádban és már nem elégszik meg azzal, hogy úszik az egész fürdőszoba, hanem eltökélt szándéka, hogy mi is lehetőleg a fejünk búbjáig vizesek legyünk. Csupán jó szándékból, nehogy kimaradjunk a jóból. Szóval már csak emiatt is alig várjuk a rövid-ujjas tavaszt! Továbbá megfejtést várok arra a rejtélyre is, hogy az alig több, mint 6 és fél kilós gyermekünk hogyan tud több szennyes ruhát termelni, mint mi ketten az apjával?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése