178.-271. hét

Augusztus végén kifosztottuk a cipőboltokat: gumicsizma, benti szandál, tornacipő (mindez két példányban)… és most az ősz beálltával, újabb invázióra indultunk. Ráadásul egy olyan napon, ami tényleg a lábbelik körül forgott. Reggel Emese a szokásosnál is lassabban és csámpásabban botorkált az oviba, de csak akkor értettem meg az okát, amikor levette és majd kiszúrta a szemem a bele rajzolt szilva jel. És arra is csak ekkor jöttem rá, hogy az igazi áldozat az a kislány, aki reggel a lábánál három számmal kisebb csizmában jött az oviba (és milyen jól tette, mert azonnal vissza is tudtuk cserélni). De mekkora esélye volt annak, hogy pont ezen a napon szúrtam ki elfelé menet, hogy Borkának feltűnően koszos a csizmája? Még szerencse, hogy neki egy hasonló méretű maradt a polcon… Ezek után elslattyogtunk a cipőboltba, amit ezek szerint az összes ovis anyuka is hasonló intenzitással látogat, és megvettük Emesének a kínai cipőipar csúcstermékét, egy tetőtől (szó szerint) talpig bugyirózsaszín tornacipőt. Ezt követően Mesi elégedetten vigyorogva, Borka kissé csalódottan, de még reménykedve átmasírozott a másik cipőboltba is, ahol kiderült, hogy a kínai cipőipar csúcstermékét csak most fogjuk megvenni, egy rózsaszín-fekete, mikiegeres, szívecske alakú lyukakon villogó cipő formájában. Borka boldogsága határtalan volt, onnantól kezdve egészen a fürdésig páros lábbal ugrált és legszívesebben cipőben ment volna aludni is, én meg elégedetten pipáltam ki a feladatot. Az örömöm egészen másnap reggelig tartott, amikor is Emese ránézett a gyönyörű rózsaszín félcipőjére és még mielőtt kivette volna a dobozból, közölte, hogy ő azt bizony nem veszi fel, mert szorítja. Így utólag teljesen egyértelmű az összefüggés, mégis beletelt pár napba, mire Emese kibökte, hogy az a fő baja a vadonat új cipőjének, hogy nem világít. Ismételten végigjártuk a tágabb környék cipőboltjait és kiderült, hogy babamértben még nem gyártanak villogós-világítós lábbelit. Ismét piaci rést találtunk, de az ennél is nagyobb szerencse, hogy végül egy egérkés kiscsizma láttán Emese megbékélt a világgal, a cipőiparral és lett zárt cipője száraz időre is. 

GySzR:

- Bori, megmostad már a kezed?

- Igen!

- Megszagolhatom?

- Neeem… Most megyek megmosni!