Emese felvett
mostanában egy új szokást. Úgy viselkedik, mint egy kis hörcsög. Fogja az
ennivalót a pofazacskójába teszi és ott tartogatja, akár órákon keresztül,
lebeszélhetetlenül. Nem az a típus, aki bármit kiad a szájából, ha már egyszer
bekerült oda, de valami ütősebb finomsággal még lehet esélye az embernek, hogy
kivarázsolja onnan. A másik új mániája pedig a vagdosás. Órákig elbíbelődik
azzal, hogy homlokráncolva teljes elmélyültségben vagdossa fél
négyzetcentiméteres apró cafatokra a papírokat. Mindenféle cél nélkül, csak
szimplán a vágás öröméért. Ébredés után egy órával eddig is úgy nézett ki a
gyerekszoba, mintha házkutatást tartott volna valami alaposabb nyomozóhatóság,
ezzel az új hobbival viszont határozottan olyan, mintha robbantottak volna.
És
mi újság Borival? Ő pedig újabban imádja a csípős dolgokat. Ragaszkodik hozzá,
hogy „csípős” fogkrémmel mosson fogat, élvezettel szopogatja a legerősebb
mentolos cukorkákat, és a legdurvább, hogy csemegeként rágcsálja a szeletekre
vágott vöröshagymát. Aki meg ezek után a hatósugarába került csak értetlenül
forgolódik, mert senki sem gyanakszik pont rá. Hihetetlen hogy ez a tömény
hagymaszag egy ilyen kicsi leány szájából jöjjön. Na ilyenkor tényleg jól jön a
mentolos cukorkaimádat…
A lányokat a hétvégére egyébként Mamira
és Papira bíztuk. Azt hiszem ez
volt az első olyan külön töltött időnk, amikor nem betegedtek le, nem sértődtek
meg amiért elhagytam őket és úgy egyáltalán egy csöppet sem vették zokon a
dolgot. Persze nem az utcasarkon hagytam őket, agyon lettek kényeztetve és el
lettek kápráztatva. Úgy tűnik, szerparációs szorongásom már csak nekem van.
Felnőnek. Menthetetlenül és visszafordíthatatlanul.
GySzR:
Azt hiszem egy
kezemen meg tudnám számolni hány olyan nap volt december óta, amikor egyik
kölöknek sem folyt legalább az orra. Nem hiába mondják erre a korosztályra,
hogy kis taknyosok. Azok. A sok fülgyulladás és az ismételt orr- és füldugulás
Borkának ráadásképpen halláscsökkenést is okozott. Ez úgy tűnt fel, hogy kb.
150x hagyja el a száját egy nap az a mondat, hogy:
- Mit mondtál?
De ezt olyan
számonkérő hangsúllyal tudja ejteni, hogy még jobban motivált vagyok arra, hogy
rászoktassam a sokkal szalonképesebb „tessék?”-re.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése