Borka már rég
óta kifejezetten érdeklődik a betűk iránt. Egy pár hete már (nem csak általam)
olvashatóan leírja, hogy BORI, de rengeteg más betűt is felismer és próbálgatja
leírni őket. Minap odaáig fajult a dolog, hogy én a konyhában állva betűztem az
általa kért szavakat, ő meg leírta az összes felmenője nevét és még azt, hogy
MADZAG (hogy miért pont azt, ne tőlem kérdezzétek). Nem is tudom ki volt
büszkébb rá, én vagy ő maga.
Emese
viszont mostanában a fantáziájával nyűgöz le. Van egy képzeletbeli barátja, egy
pingvin, akinek néha halakat kell rajzolni, hogy legyen mit ennie és gyakran
kell várni ré, sőt néha meg kell ölelgetnem és puszit is kell adnom neki. De
bármikor elkiáltja magát, hogy itt egy farkas és aki nem húzza fel a lábát, azt
megharapja. Borival riadt arccal teljes átéléssel rohangálnak fel-alá a
lakásban, mondván, hogy egy boszorkány kergeti őket. Ha nem látnátok, a
perzsaszőnyegünk egy tenger, amiben cápák élnek és ezért gyorsan kell úszni
benne. Bármiből, bármikor busz lehet, vagy alma esetleg visszajáró pénz, de
igazándiból bármi. De néha résen kell lennem, mert ha afelől érdeklődöm, hogy
került a térdére a legújabb lila folt, szemrebbenés nélkül elmeséli, hogy Anna
barátnője lökte fel, akit amúgy már hónapok óta nem látott…
GySzR:
És hogy még
egy példát mondjak:
- Gyere Anya! Ülj ide, ez egy
varázsszőnyeg és elrepülünk vele Törökországba a tengerhez!
De jó is
lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése