Emese sem
pogány többé, a héten megtartottuk a keresztelőt. Valóban nem kapkodtuk el a
dolgot, de az eredendően is cél volt, hogy ha nem is érti meg, de így legalább
megéli, hogy valami történik vele. Egy kicsit aggódtam, hogy hogyan fog
reagálni és vajon kell-e majd szaladnia utána az atyának a szenteltvízzel, de
Emese egészen angyalszerűen viselkedett. Megszállta a szentlélek vagy
megilletődött a sok rokontól, vagy mindkettő, de egész végig rajtam
csimpaszkodott vagy nyugton ült az ölemben. Irtó helyes volt a fehér kis csipke
ruhájában, a fehér harisnyás görbe lábaival és a kis lakkcipőjében.
Természetesen ő is fel lett ékszerezve, és Borka aranyláncát is előszedtük,
hogy lássa ő is kapott ilyet. De mondanom sem kell, hogy a süti-babáknak és a
rózsaszín Duplóknak sokkal jobban örült, de pár évtized múlva majd talán fordulni
fog a kocka. Emesének egyébként határozott elképzelései voltak az ajándékokról,
az egészet, mint valami plusz születésnap élte meg, amit gyakorlatilag Bori
zsúrja óta vár. Vendéglistát is kaptam tőle, amiben a szokásos családtagokon
kívül Patrik, Borka ovis társa is szerepelt, és ahogy az utolsó estén
kifejtette, szíve mélyén egy igazi
zöld autóra vágyott. Nem tudom, ezt az igazit mennyire gondolta komolyan, de
Papi egy pár mini méretű zöld járgányt sikeresen beszerzett és Emese egy
csöppet sem tiltakozott. És mi sem
bizonyítja jobban, hogy Borka sem lett elhanyagolva a nagy esemény alatt, hogy azóta
olyan mondatok hagyják el a száját, amelyek úgy végződnek, hogy:
- … amit
Emese keresztelőjére kaptam.
GySzR:
A közelgő
választások miatt elárasztották a környéket a különböző színű lufikat osztogató
aktivisták. A koncepció számomra nem teljesen világos, mert akiket mindez
igazán lázba hoz, még nem bírnak szavazati joggal, de belátom, hogy a marketing
ennél összetettebb dolog. Mindenesetre Emese kinézett magának egy igazán
tetszetős piros lufit, de nem ismerték fel venne a potenciális választót és
hiába nézett igazán szépen, nem kapott. Egy élelmesebb nő aztán hamar kapcsolt
és megkörnyékezte egy narancssárgával, de Emese színt vallott és csak durcásan
a fejét rázta:
- Nem. Pirosat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése