122.-215. hét

A lányaimat nagyon érdeklik a betűk, konkrétan ölre mennek, hogy sétáink során Bori vagy Emese betűből jön több szembe. Lássuk be, hogy az ingatlanpiaci válság egyértelműen Emesének kedvez a sok Eladó táblával, és a közeli rendőrség és vendéglő sem örvend túl nagy népszerűségnek Borkánál. Szerencsére a rendszámoknál nem mutatkoznak meg a magyar nyelv jellegzetességei, úgyhogy ott van esélye Borinak is. A minap pedig a kedvükbe szerettem volna járni és betűtésztát kaptak a levesbe. Amatőr húzás volt, belátom, ugyanis onnantól kezdve egyiket sem érdekelte semmi más, csak hogy milyen betű kerül a kanalukra és ide-oda cserélgették a kanalakat és a tésztadarabokat (én meg utána a terítőt). Igen, ugyanis gondoltam egyet és kipateroltam Emesénket az etetőszékből. Felkupacoltunk egy csomó párnát és teljes értékű tagként beültettük negyediknek az asztalhoz. Mesi rém büszke magára, az viszont hamar kiderült, hogy Borival csak egymás hatókörén kívül lehet őket elhelyezni, úgyhogy egymással szemben trónolnak a két asztalfőn. A helyzet mondanom sem kell, hogy nem lett sokkal könnyebb, sőt! Emese megilletődöttsége ugyanis pár nap alatt elpárolgott, rájött, hogy erről a székről bármikor le tud csusszanni és kereket tud oldanai és azóta tényleg abból áll a vacsora, hogy folyamatosan felváltva perelek velük, hogy ne rohangáljanak, hanem tegyék már vissza azt a gyönyörű gömbölyű feneküket a székre és egyenek. Igen, jól gondoljátok, hogy a harmincadik alkalommal már nem vagyok ennyire finomkodó, de az igazi revansot az esti altatásnál veszem. Ilyenkor ugyanis megkeményítem a szívem, és hiába adják elő igazán meggyőzően, hogy épp az éhhalál szélén állnak, nem kapnak már enni. Aztán előbb-utóbb a kopogó szemek is lezárulnak én meg reménykedem benne, hogy a másnapi vacsoránál sikeresen tudom őket erre az érzésre emlékeztetni és végre átlátják az ok-okozati kapcsolatot, de egyelőre ez a felismerés még várat magára. 

GySzR:

Borka ovis angolra is jár idéntől. Nagyon kedveli Eszti nénit (van vagy 25 éves) és így az angolt is. Mesélte, hogy a „Mackó, mackó ugorjál” dalt tanulták angolul, amiben benne van, hogy Teddy Bear és a végén mondani kell, hogy brumm-brumm.

- És hogy van a többi része? – kérdeztem Borkát.

- A többi? Az mind csak halandzsa!