120.-213. hét

Borka idén művészi tornára kezdett járni. Ebben minden benne van, ami a balettből tetszett neki – a fodros rózsaszín tornadressz és a balerinacipő – csak érdekesebb dolgokat is csinálnak. Még soha semmilyen nélkülem művelt önálló programjáért nem lelkesedett ennyire, remélem, sokáig kitart ez az öröme, irtó cuki közben. Azóta karkörözéseket csinál futás közben, pörög-forog a tükör előtt, nekem is megtanította a z-ülést és minden vágya egy tütü. Emese megrökönyödve figyeli nővérét. A balett (a megtévesztés kedvéért így nevezzük) felé menet fociedzésen futkározó kisfiúk mellett visz az utunk. Meskete őszintén érdeklődve kérdezte, hogy miért nem focira jár Bori??? A válasz igen egyszerű: nem szeretne. Emese viszont határozottan igen! Tényleg kíváncsi vagyok mi lesz pár év múlva. Valóban ennyire különböznek, vagy ez csak a dackorszakból ered? Szegénynek elég nagy szívás lesz, ha továbbra is zöld marad a kedvenc színe és csupa rózsaszín és lila cuccot örököl (mikor kiderült, hogy ő is lány, engedtem Borka kérésének és gátlástalanul csak ilyen egyértelműen csajos cuccokat vásároltam). Emesém amúgy köszöni, jól van, élvezi a Borka mentes délelőttöket és a teljes figyelmet, ezáltal egy csöppet sem igyekszik, amikor a nővérért indulunk az oviba. Mostanában kedvenc elfoglaltsága a zsírkréta pucolás, melynek lényege, hogy apró darabokban letépkedi a papírt a zsírkrétákról, majd szanaszét hagyja a lakásban. Őt is képtelenség zokniban tartani, csak ő nem az ujjközkosz keresgélés miatt csupálja le magáról, mint régen Borka, hanem csak úgy hobbiból, az élvezet kedvéért. Továbbra is egy kis haspók, minden esetben, ha evés kerül szóba egy mesében, azonnal megéhezik, egy kis szalámival bármikor le lehet venni a lábáról. A homokból mindig tortákat készít és ki nem hagyná, hogy elénekelje az „ég a gyertya, ég”-et, majd elvárja, hogy elfújjam a gyertyákat. Egy szóval jól megvagyunk.

GySzR:

Meskete újabban imád pózolni. Ilyenkor felszólít:

- Anya, fényképezz le! – és után a képet is meg kell mutatni neki.