A hét nagy eseménye
kétségtelenül a hétvégi velencei kiruccanásunk volt az anyai nagyszülőkkel. Nem
is tudom, mi jelentett Borkának nagyobb szenzációt az egész napos kényeztetés,
a svédasztalos etetés, a játszószoba egy óvodányi játékkal, a farsangi
programok, táncoló plüsselefánttal, vagy a Velencei tó. Rájöttem, egyik sem! A
legeslegnagyobb örömöt az uszoda jelentette… Igen, megtört a jég és Bori kifejezetten
élvezte a pancsolást, ehhez persze hozzájárult a vízi babacsúszda és a nála is
nagyobb spriccelő kacsa, na meg az, hogy a medencéből remek kilátás nyílt a
vasútállomásra és a vonatokra. Mivel viszonylag hamar világossá vált számomra,
hogy az úszópelenka takaráson kívüli hatékonysága közelít a nullához, úgy
gondoltam, Emese pancsolását, zsenge korára való tekintettel, továbbra is a
fürdőkádakra korlátozzuk. Mivel nem tudta miből marad ki annyira nem vette
zokon, cserébe azonban iszonyú patáliát rendezett, ha nem trónolhatott
valakinek a karján, ahonnan mindent szemmel tarthatott és képtelenségnek tűnt
elaltatni, egyszerűen kifulladásig nyitva tartotta a szemét, nehogy elmulasszon
valamit. Borka is teljesen fel volt pörögve, azóta hajtogatja, hogy máskor is
menjünk szállodába, mi viszont még egy kicsit rápihenünk a dologra.
GySzR:
Élénken él Borkában a
hétvége emléke. Azóta ha elé teszek valami az asztalnál elégedetten megjegyzi:
- Pincérbácsi vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése