22.-115. hét

Nem tudom, hogy nektek feltűnt-e már, de minden híres szakács azzal kezdi a könyvének a bevezetőjét, hogy már egészen kiskorában folyton a konyhában bámészkodott. Nem tudom, hogy ez minden gyerekre igaz és feleslegesen kérkednek ezzel a szakácsok, vagy ez az egyértelmű jele annak, hogy Boriból is nagy szakács lesz, mindenesetre, amint beteszem a lábam a konyhába, azonnal megjelenik. Eleinte csak térdmagasságban téblábolt, most viszont azonnal közli, hogy Boji fölcsücsül! és tényleg. Kényelmesen elhelyezkedik a konyhapulton és mindent megkóstol, megvizsgál, megkever, válogatja a fűszereket... kuktáskodik. Így segédletével pedig minden épp kétszer annyi idő alatt készül el, mint egyébként, cserébe viszont a végeredmény tálalásakor szerényen megjegyzi, hogy Boji főzte és elegánsan bezsebeli az elismeréseket.
Emese óriásit fejlődött a héten mozgás tekintetében. Egyszerűen nem tud egy helyben maradni. Ha leteszem magunk mellé játszani egy leterített pokrócra mire újra odanézek, már tuti nincs rajta. Addig pörög-forog, rúgkapál és nyújtózkodik, hogy állandó mozgásban van. Az irányítás egyelőre még nincs a kezében és saját maga is meglepődik néha, hogy hová keveredett, de a legnagyobb dührohamot akkor kapja, ha sikerül tökéletesen rámásznia az épp kiszemelt és megrágcsálandó játékra, ami így nem hogy elérhetetlen lesz, de a hasa alatt még a látóteréből is kikerül. Egy biztos, még fenekén a tojáshéj, de már van akarata és nagyon tud küzdeni. És hogy ezügyben se maradjon le a nővérétől, Meske is kapott egy fát. Nem is akármilyet, holland óriás naspolyát birsalma alanyon. Bár a fa egyelőre igen nagyzoló kifejezés, inkább hasonlít egy botra, de Emese is még csak egy kis emberpalánta. Kíváncsi vagyok mi lesz belőlük - a fából és a tulajából egyaránt.

GYSzR:
Borka mostanság egy új kérdéssel ostromol éjt nap alá téve:
- Eeeez mi?
A válaszomra adott reakcióját pedig erősen befolyásolja az éppen a lelkében tomboló dackorszak. Minap talált egy övet.
- Eeeez mi?
- Öv.
- Nem öv.