Szóval, Meske. Egyre nehezebb vele az élet, szerintem összebeszéltek Borival és egyre kevesebbet hajlandó drága idejéből alvással tölteni, azonban még húsz másodpercnél tovább nem igazán tudja szórakoztatni magát. Erősít, egyre többet kapálódzik, és ha valami izgi a látóterébe kerül, akkor iszonyúan koncentrál és szép lassan megfogja a kis kezeivel. Így életében először revansot vett Borkán és alaposan megtépte a haját. Bori amúgy mostanában nagyon jó fej a húgával, szívesen segít a szórakoztatásában, rázza neki a csörgőt és belegyömöszöli a játékokat a szájába. Meske pedig irtó boldog tőle. Ha már itt tartunk azt azért hálátlan dolognak tartom, hogy míg én bármikor felkelek hozzá éjszakánként, cipelem és rázogatom egész álló nap a fenekét és még ki is törlöm ha kell, arról nem is szólva, hogy a kaját is én biztosítom, mégis minimum egy has vagy comb puszilgatást kell produkálnom egy kis kacajért. Aztán itt van Borka, aki ha olyan kedve van megtépi a haját, ha rajta múlna kiszakítaná a lábfejét és rátámaszkodna a hasára, önkényesen kölcsönveszi a kedvenc játékait és hosszas nevelésem eredményeként cserébe felajánl egy másik játékot, ami leggyakrabban egy plüss salátalevelet (van üzleti érzéke)... és mégis elég ha öt centiről Emese fülébe ordítja, hogy Szia Ese baba! vagy csak egyszerűen ránéz és Meske máris hangosan röhög, fülig ér a szája és még sikongatni is képes Bori kedvéért. Hát van itt igazság?
Meske szórakoztatásán kívül mostanában Borka másik kedvenc elfoglaltsága az utazósdi. Berakja a játékkormányát a kanapé és a dohányzóasztal közé és bepakol a csomagtartóba: a babákat, az összecsukott babakocsikat és felsorolni is képtelenség mennyi kacat-kincset (persze volt kitől tanulnia, mert mi is ezt csináljuk nagyban majd' minden hétvégén). Aztán mi Emesével beülünk a hátsó ülést jelentő kanapéra és indulunk! Borka kormányoz, sebességet vált, egy szívószállal tankol én pedig az indítómotor hangja és az index vagyok. Mesésen nyugis, ülőhelyzetben eltölthető percek ezek, így mindig nagyon csalódott vagyok, ha megérkezünk képzeletbeli úticélunkhoz, márt csak azért is, mert a sofőrünk könyörtelenül kiszállít minket a kényelmes hátsó ülésből.
GySzR:
Borka mások számára is egyre érthetőbb módon karattyol, már ritkábban szükségeltetik a tolmácsolásom. Ahogy tanulgatja a magyar nyelvet, látom, hogy milyen örült nehéz is ez. Az elváló igetkötők és ragozás, leginkább a felszólító mód, igencsak kemény diónak tűnnek. Ha valamire megkér, akkor egyszerűen kijelentő módot használ, ha kedves szeretne lenni, (vagy szúrósan nézek), a végire biggyeszt egy légyszi!-t. Csak hogy szemléletes legyek: a minap kiöntötte a tejét az abroszra, mire közölte:
- Kibojult. Nem baj, anya kimossa. Újat csinálsz! - és kezembe nyomta a poharát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése