Ha Borka meglátott egy kicsinyített,
gyerekeknek való baba-babakocsit, akkor egyszerűen megszűnt körülötte a
világ. Menthetetlenül lecsapott rá és üdvözült mosollyal tologatta.
Egészen addig, míg nem érkeztünk el ahhoz a kritikus pillanathoz, hogy a
babakocsit vissza kellett adni, vagy ott kellett hagyni az üzletben. Na
ilyenkor garantáltan sírva fakadt. De nem akárhogy, hanem
szívszaggatóan, vigasztalhatatlanul perceken keresztül zokogott.
Mondanom sem kell, hogy a nagyszülőknek elég volt, hogy egyszer
szemtanúja legyenek egy ilyen hisztinek, és Bori máris kapott egy saját
babakocsit. Határtalanul boldog volt, órákon keresztül
elválaszthatatlanok voltak, ide-oda tologatta, minden küszöbön
átcincálta, és kiborult, ha bármit beleraktunk. Csak nem gondoljuk, hogy
ő megosztja a babakocsiját egy plüssmacival? Aztán itthon pár nap alatt
sikerült megértetni vele, hogy az direkt jó, ha babát is tesz bele,
úgyhogy néha megtűri benne. Igen, ugyanis már van babája is (szintén a
nagyszülőktől, de hát ez a nagyszülők dolga, nem igaz?), még korábban
kapta. Kopasz az is, mint Borka, hogy ne érezze rosszul magát mellette
és annyira élethűre igyekeztek csinálni, hogy úgy néz ki, mint egy
ruhába öltöztetett abortátum. Szerintem rém ijesztő, de nem nekem kell
tetszenie.
A héten Borka épp megint egy krémes tégellyel játszott, amit én
nagyon utálok, mert folyton követeli, már ügyesen ki tudja nyitni és
utálom, ha nyalogatja a krémet. Amikor most ismételten megkaparintotta,
csak félig-meddig magamnak megjegyeztem, hogy ki kéne már dobni. Erre
feltápászkodott az ölemből, odament a szemeteshez, mutogatott rá, hogy
nyissam ki és amint ez megtörtént, fogta és kidobta a tégelyt. Leesett
az állam. Ki tudja még mi minden megért már? Jobb lesz ha már figyelünk
és nem előtte beszéljük meg, hogy hogyan csempésszük bele a sajtot vagy a
tojást a főzelékébe!
2011. október 22., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése