Na jó, azért elárulom, hogy ez meglehetősen nagy torzítás, mert kb. ugyanennyi kisfiús jellemvonást is fel tudnék sorolni. Ugyanis az abszolút kedvenc továbbra is a kismotor, már berregni is tud hozzá. A sajátján kívül a játszótéren az összes többit ki kell próbálni, nem baj, hogy alig ér le róla a lába, vagy minden élesebb kanyarnál felborul, akkor is visszamászik huszadszorra is és vigyorogva, levakarhatatlanul cikázik, már a tengelyig érő kavicsban is. Ezért már előfordul, hogy nem is viszünk babakocsit a játszótérre. Lefelé menet így még gyorsabb is, mert én a kapucnijába kapaszkodva rohanok utána. Mondjuk felfelé már problémásabb a dolog, mert az a sebesség nem elég nagy ahhoz, hogy ne vegye észre a cigaretta csikkeket és minden egyéb szemetet, a csatornatetőket és a bogyókat. Így méterenként meg kell állni, de persze az is lehet, hogy egyszerűen fárasztó neki felfelé, csak rosszat tenne az önérzetének, ha észrevenném, hogy megáll lihegni és így tereli el a figyelmem. Ráadásul egy szem lányunk kedvenc mesekönyve egy vonatos, ahol a mozdonyra mutogatva mondja, hogy si-ssssi, ami felől semmi kétségem, hogy si-hu-hu akar lenni. Na meg az sem egy klasszikus kislányos dolog, hogy miután 20 percig tátott szájjal bámult két focizó kisfiút, már itthon is rugdossa a játékait, továbbá egy zabagép, aki ha teheti egész nap eszik és szinte sörhasat növesztett. Arról nem is beszélve, hogy pofozkodik, de csak velünk, a gyerekeket simogatja, nekem viszont minden öltöztetésnél lekever egy párat. Visszaütni mégsem akarok, ha pedig elmondom neki, hogy nem szabad, akkor úgy keni le a következőt, hogy közben vigyorog és rázza a fejét, hogy nem. Azért erről nem bánnám, ha leszokna, a többi fiús dolog maradhat, Bori így egyben cuki.
Végezetül pedig pár mozgóképes dokumentáció a fejrázós nemek sorozatáról (az elsőnél némi bakival):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése