egy asztmás víziló és olyan a légzési hangja mint Darth Vadernek. Az orrszívást megtanulta kezelni, ha épp olyan kedve van, hagyja és nem is sír közben, de ha nem akarja, akkor már gyakorlatilag ketten sem tudjuk úgy lefogni, hogy rendesen ki lehessen takarítani a kis pisze nóziját. Hihetetlen ereje van a kis Vakarcsnak, visít, rúg, harap és úgy forgatja a fejét, hogy esélyem sincs. Ráadásul elképesztően kitartó. Tegye fel a kezét, aki képes lenne (hálózsákban!) harminchatodszor is felállni, amikor harmincötször visszafektették és ráadásul olyan fáradt, hogy folyamatosan dörzsölgetni kell a szemét, nehogy leragadjon! Na ugye! Ráadásul szakszóval élve, rátört a szeparációs szorongás, úgyhogy mint a pincsikutya a sarkamban szuszog egész nap, még a WC ajtaján is dörömböl és sírva fakad ha ki merem csukni. Az igazán nagy boldogság, pedig ha utolér és felkapaszkodhat rám. Én meg persze elolvadok, de most komolyan, ellen lehetne állni egy ilyen nézésnek?Az első Húsvétja is jól telt, végiglátogattuk a nagyszülőket, az alkalmat
megragadva infánsnőnek öltöztettük, ennek megfelelően körüldongták a hódolói, családi vacsorán trónolhatott középen, és végre hódolhatott kedvenc időtöltésének, a lépcsőmászásnak, , mindkét helyen kapott saját hintát, rettegésben tarthatta a macskát, fűszálakat és virágokat tépkedhetett és kis bogarakat dögönyözhetett a kis kukac ujjaival. Hát lehet-e ennél jobbat kívánni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése