36.hét

Bori megfázott, életében először beteg és ezen őszintén megsértődött. Bánatában a legváratlanabb pillanatokban is elsírja magát és akkor még nem is beszéltem az olyan traumákról, mint a kúp, vagy az orrszívás. Már szinte az összes kereskedelmi forgalomban kapható orrszívót kipróbáltuk a legenyhébbtől indítva a legdurvább porszívósig. Összességében mindegyik szívás. Szerintem, az arany középutat jelentő, bioenergiával működő (= én szívok) a legjobb. Ez legalább csendes, bár így nem nyomja el a porszívó hangja a gyereksírást. Ráadásul a porszívós módszernél igyekszem segítséggel nekifogni a tortúrának, részben a fizikai akadályok miatt (nincs elég kezem, hogy egyszerre lefogjam a 4 kalimpáló végtagját és még a fejét is rögzítsem és kezeljem a szívófejet és a porszívót), de leginkább azért, hogy valaki lelki támaszt nyújtson nekem, illetve Borka ne csak engem utáljon. Szerencsére nem haragtartó, de azt már elértük, hogy azonnal elkezdi az üvöltést, ha csak közeledek a porszívó bekapcsoló gombjához. Pedig eddig ha takarítottunk érdeklődve nézelődött és igyekezett megragadni az alkalmat, hogy megrágja a gégecsövet, amit persze most is megtesz, de már nem érdeklődve, hanem bosszúból. Amúgy hihetetlen, hogy egy ilyen kicsi, pisze orrban, hogy fér el ennyi trutyi, bár az apja szerint azért olyan sok, mert az agyát is leszívom a gyereknek. A jó hír viszont, hogy az orvosi rendelő teljesen lenyűgözte, még akkor se sírt, amikor az alapból tátva lévő szájába benyomtak egy spatulát. A patikus nőre meg annyira vigyorgott, hogy ő megjegyezte, hogy Bori a legszebb kisbaba akit látott ezen a héten. Lévén, hogy mindez szerdán történt nem tudtam eldönteni, hogy ez mennyire nagy bók, de aztán másnap séta közben összefutottunk, mint régi ismerőst üdvözölt minket, és mondta, hogy előző nap 10 percig csak Borkáról mesélt otthon. Szóval bóknak vettük. Szerencsére azért történtek velünk még ennél is jobb dolgok a héten, mert kirándultunk, játszótereztünk és azért volt alkalma a kisasszonynak rosszalkodni is.